Theophrastus Bombastus von Hohenheim (Paracelsus)

Paracelsus a svájci Einsiedeln-ben született. Édesapja sváb orvos, kémikus, aki a környező bányák és ipari üzemek munkásainak doktora, édesanyja svájci származású volt. Ausztriában nevelkedett, középfokú tanulmányait Villachban végezte. 1510-ben, 17 évesen befejezte hároméves orvosi tanulmányait a Bécsi Egyetemen, majd pedig számos európai egyetemen megfordult. Feltételezések szerint doktori címét a Ferrara Egyetemén szerezte meg 1516-ban.A magát késõbb Paracelsusnak nevezõ Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz egyik legerõteljesebb képviselõje; egy új kémiai iskola, a kémiát az orvoslásban alkalmazó jatrokémia megalapítója. Ez az irányzat, mely elfordult az alkímiától, megõrizte befolyását a XVI. és XVII. század folyamán. Galenussal és Avicennával szembenálló elveit Paracelsus a maga dicsekvõ módján hirdette, ezért vándorlásra kényszerült szerte Európában, csak néhány helyen töltve hosszabb idõt. Munkáit halála után publikálták. Ezek homályos stílusuk és ellenmondásos kifejtésmódjuk miatt meglehetõsen nehezen érthetõk. Paracelsus hitt az alkímia bizonyos elveiben, ezért írásaiban megtalálható a miszticizmus is. A kémia tudományához közvetlenül csak kevéssé járult hozzá, alapvetõen az orvostudomány megreformálójaként tarthatjuk számon. Paracelsus szerint minden – még az ember is – három "dologból" áll. Például ami a fában "... ég, az a Kén, ami füstöl, az a Higany, ami hamuvá lesz, az a Só". A három dolgot hol elemnek, hol princípiumnak nevezi. Elemként kén, higany és só formájában jelennek meg ezek a dolgok, princípiumként a szellem (spiritus), a lélek (anima) és a test (corpus) megfelelôi. Az alkimista analogonja a természetben az Archeus, az élô szellem, aki a gyümölcsöt megérleli, az emésztés és légzés folyamatait, az élô szervezet mûködését irányítja.Ő volt az első, aki az asztrológiát, az antropozófiát, a teológiát, a misztikát és a mágiát egységbe tudta rendezni, és ezzel megmutatta ezt a lehetőséget az utókor számára. Betegei csodálatos gyógyulásokon mentek keresztül, bár orvostársai eretneknek, csalónak bélyegezték. Híresek voltak talizmánjai, melyek az asztrológiai hatások megerősítését célozták. Ásványok gyógyító hatásával kísérletezett, így hatására létrejöhetett a gyógyszerkémia. Ő maga készítette orvosságait. Gyógyszerei elsősorban gyógynövényekből és fémekből készültek, amelyek közvetlenül a természetben megtalálható formában nem használhatók gyógyításra, ezért szükség van az orvosra, mint alkimistára, aki belőlük megfelelő gyógyszert (pl. főzetet, kenőcsöt stb.) készít.Paracelsus elutasította a gnosztikus hagyományokat, de megtartotta a hermetizmust, a neoplatoni- és a Pitagorászi filozófiát. Nézeteit egyfajta univerzalizmus, a vallási megújulás iránti általános fogékonyság és fokozott szociális érzékenység jellemezte. Egyszerre törekedett a hagyományos teológiai szemlélet és a természettudományok összhangjának megteremtésére és a hagyományos misztika és apokaliptika saját okkult és ezoterikus látásmódja szerinti értelmezésére. Nyugalmat végleg  csak 1538-ban talált, amikor az alkímiával foglalkozó Ernő bajor herceg meghívására Salzburgba költözött. Itt is halt meg 1541. szeptember 24-én, természetes okok következtében, 48 éves korában