Albert von Bollstadt; Albertus Teutonicus; Nagy Szent Albert/ (1193, Lauingen – 1280, Köln): délnémet származású, arisztokrata családból való katolikus filozófus, teológus és polihisztor, dominikánus szerzetes. Aquinói Tamás mestere. A katolikus egyház 1931-ben szentjei sorába emelte, majd egyházdoktornak jelentette ki. Hatalmas, teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében kora egész tudományosságával foglalkozott. A botanika, a kőzettan, a rovarok viselkedése vagy az égitestek mozgása ugyanúgy érdekelte, mint az aszketika és a misztika, az orvoslás vagy az aranycsinálás. Gondolatai továbbépítésének és rendszerbe foglalásának feladatát legnevezetesebb tanítványa, Aquinói Tamás végezte el, aki Párizsban és Kölnben is környezetéhez tartozott. Kezdeményezője volt aklasszikus skolasztika kibontakoztatásának. A "skolasztikusok"  a szó eredeti értelmében egyházi tanítómesterek vagy "tanfelügyelők" voltak, akik a kolostori iskolákban az ún. hét szabad művészet oktatásával foglalkoztak, majd az egyetemek kialakulása után a filozófia magiszterei lettek - egy olyan keresztény filozófiáé, amely öntudatosan vállalja a teológia szolgálatának feladatát, s hitvédelmi célokból is, gondolati hatóerejének növelése érdekében is számot vet az antik filozófiai kultúra hagyományaival. Igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált. Állítólag Magnus és Tamás is, jártasak voltaka  fehér mágiábban. Albertus Magnus a "Speculum astronomiae" c. munkájában olyan füstölőszereket sorol fel, mint az aloe, sáfrány, balzsam, szantálfa, gyanták stb., ezekkel elő lehet hívni a bolygói zóna jó szellemeit és elriasztani a gonoszakat.