Majdnem fél évszázada, hogy a judeai sivatagban elkóborolt kecskéiket kereső beduin pásztorok egy nehezen megközelíthető barlangban cserép amforákba rejtett bőr tekercsekre bukkantak. A barlangok mélyén talált kéziratok évszázadokkal régebbinek bizonyultak, mint az addig ismeretes legrégibbnek tartott újszövetségi irások. Olyan kéziratok is felszínre kerültek, amelyeket mind a zsidó, mind a keresztény kánon kirekesztett szent könyveinek összesített kiadásaiból és igyekezett letagadni, még az emlékezetből is kitörölni. (Állítólag a zsidók számára az  Enoch könyvek túl keresztények voltak, a IV.-V. századi keresztények számára viszont túlzottan zsidók.) Az egyház az Enoch néven ismert összeállításnak minden elérhető példányát sikeresen megsemmisítette, annak ellenére, hogy a qumrániak szent könyvnek tartották, ugyanakkor Jézus és Pál apostol kedvenc referencia könyve volt. Nem minden iróniától mentesen úgy került be a keresztény egyházi szakirodalomba, mint "Enoch elveszett könyve".

Qumranban azonban az évszázadok pora alól több példánya is előkerült és így fény vetődött rá, miért kellett elvesznie.  Az Enoch könyvek ugyanis számos Újtestamentumban szereplő, közel két évezreden keresztül Jézusnak tulajdonított mondást illetve tanítást tartalmaznak, kétségbe vonva, illetve alapjaiban megrendítve a keresztény tanok égi kinyilatkoztatásának vagy ihletettségének, és egyedülvalóságának állítását.

A tekercsek elrejtésének oka egyfelől lehetett a rómaiak megjelenése, tehát a mentés. Másfelől azonban a közösség zárt jellege és iratai egy részének titkos volta is okot adhatott a rejtegetésre. Mivel a tekercsek rendszer szerint, és nem sebtiben, véletlenszerűen voltak elrejtve, feltételezhető, hogy a barlangokat eredetileg is könyvtárként használták, vagy használaton kívül helyezett iratok raktáraként (geníza).

A qumráni szövegek fordítása azért fér el egyetlen kötetben, mert csak 12 tekercs maradt fenn több-kevesebb épségben (11 bőr és 1 réztekercs). Az összes többi anyag kisebb-nagyobb szövegtöredék. Ezek tudományos feldolgozásával mindenesetre kiderült, hogy eredetileg több száz különböző kézirat volt a cserépedényekben.

Ami az iratok korát illeti, a radiokarbon-vizsgálat a legtöbbet az i. e. 2. és 1. századra teszi, bár akad néhány régebb irat is. Maguk az esszénusok ugyan megérték az i. sz. 1. század közepét, fennmaradt irataik mind Krisztus előttiek. Ami az iratok tartalmát illeti, igen sokfélék, ugyanakkor bizonyos iratok (nyilván a fontosabbak) több példányban is fennmaradtak. A következőképpen lehetne őket csoportosítani:

·         ismert bibliai szentírásszövegek (pl. 1-5Mózes, Zsoltárok, Ézsaiás)

·         a közösség tanítói által írt biblia-kommentárok (pl. Habakuk-kommentár, Értelmezés a Kivonulás könyvéről)

·         már ismert és eddig ismeretlen zsidó apokrifek és pszeudoepigrafák (pl. Henók könyve, Jubileumok könyve, Pszeudo-Dániel, Noé könyve)

·         a közösség belső, tanító jellegű iratai (pl. Tanítás a bölcsességről, Titkok könyve, Messianisztikus apokalipszis)

·         a közösség saját liturgiai anyagai (pl. Hálaadások, Áldások, Napi imák, A szombati égőáldozat dalai)

·         a közösség belső, szervezeti szabályzatai (pl. a Közösség szabályzata, Damaszkuszi irat, Templomtekercs)

·         egyéb (pl. papi őrszolgálatok beosztása, naptárak, horoszkópok, az elrejtett kincseket leltározó réztekercs).

A tekercseknek több szempontból is nagy jelentőségük van:

·         rengeteget megtudhattunk az esszénusokról, akiket eddig csak történeti forrásokból ismertünk; a régészeti leletek a források hitelességét igazolták, és fontos adatokkal szolgálnak a zsidó történelem eddig kevéssé ismert szakaszáról, és annak egy sajátos szubkultúrájáról;

·         a héber Bibliának a felfedezések előtt ismert legrégebbi másolata az i. sz. 9. századból származott; az i. e. 2. században keletkezett qumráni bibliamásolatok egyfelől 1000 évvel visszatolták a birtokunkban levő legrégebbi héber másolat korát, másfelől a qumráni és az eddig ismert (maszoréta) szövegek összehasonlításával kiderült, milyen nagy pontossággal adták tovább a zsidó másolók a Biblia szövegét; mindez az Ószövetség szövegének hitelességét bizonyítja;

·         az esszénusok a kereszténység keletkezésének idején még léteztek; róluk szerzett ismereteinkkel egyfelől tovább finomíthatjuk a Jézus-korabeli zsidó vallási viszonyokról alkotott képet, másfelől az esszénus és a keresztény tanítás, illetve közösség közötti különbségek feltárása további bizonyítékul szolgált Jézus a kereszténység egyedisége mellett.

Valóban, a tájékozatlan olvasó a könyv végére érve

nem juthat más következtetésre, mint hogy

- a mai kereszténységnek semmi köze az "eredeti" kereszténységhez,

- ennek az igazságnak a felismerésében segített a holt-tengeri tekercsek felfedezése,

- a Vatikán és a többnyire keresztény tudósok ellenállása ellenére pár tudós és újságíró révén most mégis

kiderül az igazság.

A tekercseknek nincs jelentősége a Bibliát illetően: Biblia tanítását nem módosították:

A szövegek bizonyítani fogják, hogy Jézus más volt, mint az Újszövetség Krisztusa:

[Ha például a tekercsek jóval Krisztus előttre datálhatók, akkor Jézus eredetisége és egyedisége kérdő jeleződne meg, mert kiderülne, hogy néhány általa használt szó és fogalom nem egészen az övé volt, hanem egy már

meglevő gondolatsorból, tanításból és tradícióból fejlődött , úgyszólván már 'a levegőben volt'. Ha a tekercsek Jézuskorából származnak, vagy nem sokkal ezutánról, akkor talán még sokkal kínosabb a helyzet . Fölhasználhatók ugyanis annak kimutatására, hogy a tekercsekben szereplő "Igaz Tanító" maga Jézus volt, akit kortársai nem tekintettek isteni

eredetűnek.

A legelfogadottabb álláspont szerint – amelyet gazdag régészeti anyag támaszt alá – a tekercsek szerzői és egyben elrejtői is az esszénusok lehettek. Ők feladva a világ hívságait, önkéntes száműzetésbe vonultak a sivatagi Kumránba, hogy tanulmányozzák a Törvényeket, és várják a világ végét. Szigorúan szervezett közösségi életet éltek, s megvetették a nem közéjük tartozókat. Felkészülve várták a Messiást és a háborút, amelyben ők, „a világosság fiai” győzedelmeskednek „a sötétség fiai”, a gonosz serege felett. Plinius közvetlenül a Holt-tenger partjára helyezte őket. „Az Asphaltites-tótól nyugatra, de ennek ártalmas kigőzölgéseitől mégis távolabb lakik az esseniek nemzetsége, kik a földkerekség összes népeitől eltérően csodával határos módon, magánosan, pénztelenül, feleségek nélkül, és lemondva a szerelem gyönyöreiről, csupán a pálmafák társaságában élnek.”

 A Qumráni barlangokban talált leleteket legalább 4 nagy csoportra lehet osztani:

      1. A megtalált szövegek egy-negyed része Ószövetségi bibliai szöveg, az Úr Jézus születése elõtti elsõ és második századból.

      2. A leletek egy másik része bibliai szövegekhez írt kommentár, magyarázat.

      3. Egy további csoportot alkotnak az Apokríf-, vagyis az ószövetségi kánonon kívüli héber nyelvû iratok.

      4. Végül, a Qumránban élõ esszéneus vallási közösség életével foglalkozik az iratok egy másik része.

Összesen 202 bibliai szöveget tartalmazó leletet találtak a 11 barlangban. Ebbõl 7 görög, a többi héber nyelvû. (A legtöbb bibliai szöveget a 4-es barlangban találták.)

      Az Ószövetség minden könyvébõl találtak részleteket, kivéve az Eszter könyvét.

      Talán a legjelentõsebb közülük az 1-es barlangban megtalált és az igen jó állapotban megmaradt két teljes Ézsaiás tekercs. Az egyik tekercs hossza 7.34 méter, 17 bõrdarabból összevarrva; 54 hasábon Ézsaiás könyvének teljes szövege (66 rész) olvasható.

A tekercsek tartalma

A felfedezett tekercsek és kézirattöredékek a következőképpen csoportosíthatók:

• a kinyilatkoztatás iratai (tkp. Ószövetség és ószövetségi apokrifek),

• kommentárok (ún. peserek), amik a kinyilatkoztatás iratait magyarázták,

• közösségi imákat tartalmazó szövegek,

• a közösség rendjét leíró szövegek,

• a közösség bölcsességét/tudását leíró szövegek (pl. a bölcs élet, de naptár is!),

• titkos és köztudott ismeretek jegyzéke.

Ha ezt végig gondoljuk, láthatjuk, hogy a holt-tengeri tekercsek tulajdonképpen egy vallásos könyvtár

darabjait képezték.

A Qumráni közösség: esszénusok3

A Qumránban folytatott régészeti kutatások eredményei és a publikált tekercsek anyaga a tudósokat világszerte közös gondolkodásra késztette. Kialakítottak tehát egy közös véleményt, ún. konszenzust, a qumráni közösséggel kapcsolatban:

• a tekercsek írói zsidók, nem keresztények,

• a tekercsek nyelve héber és arámi, a görög pedig ÓSZ fordítás,

• a közösség élete Kr.u. 68-69-ben lezárult,

• Josephus Flavius is ezt erősíti meg,

• a tekercsek nem csak itt keletkezhettek, inkább könyvtár lehetett,

• a közösség élete a Kr.e. 2. századtól Kr. u. 68-ig tartott,

• a közösség alapítói a jeruzsálemi Templomból elűzött papok, vezetőjük az „Igazság Tanítója”,

• a teológiájuk nem egységes, 3 évszázadot ölel fel,

• nagyra becsültek bizonyos apokrif iratokat,

• Josephus és Philon esszénusokat írtak le ilyen módon,

• ha esszénusok voltak, akkor a legszigorúbb ághoz tartoztak,

• ha valamely más közösséghez tartoztak, akkor mind az esszénus, mind a qumráni közösség

létezett Jézus szolgálata alatt.

.

A Qumráni közösség és a kereszténység

Az esszénusokat nem említi az Újszövetség. Ugyanúgy, ahogy a qumráni dokumentumok sem említik a kortárs kereszténységet. Sokak véleménye szerint ez azt jelenti, hogy az esszénusok azonosak a keresztényekkel.

Ezt az állítást kortárs forrásokkal (pl. Josephus Flavius) könnyű cáfolni. De nézzünk meg néhány olyan formai hasonlóságot, amelyre ezek a vélemények támaszkodnak:

• egyaránt kereszteltek,

• vagyonközösségben éltek,

• 12 fős testület vezette őket,

• mindkettőnél megtalálható a messianisztikus szemlélet,

• közös étkezéseket tartottak,

• hasonló a szóhasználatuk,

• az Igazság Tanítója és Jézus egyaránt használta a „vezeklés” kifejezést.

Az esszénusok

Emellett a qumráni barlangokból nagy számban kerültek elő a feltehetőleg a közösség tagjai által írt, saját belső életüket szabályozó, tanításaikat összefoglaló tekercsek is. A zsidóság felekezettel, a farizeusokkal és a szadduceusokkal szemben az esszénusok a társadalom perifériáján élő ezoterikus közösséget alkottak. Tagjaik vagyonközösségben éltek, s a kívülállókkal sem kereskedtek. Elutasították a házasságot, és cölibátust fogadtak; a "beavatottak" fehér öltözetet viseltek. Megtartották a szombatot és a tisztulási törvényeket, mégpedig a farizeusoknál is sokkalta szigorúbban. A jeruzsálemi Szentélyben bemutatott áldozatokat azonban – több forrás szerint – elutasították, szintúgy a – nemcsak szerintük – korrupt jeruzsálemi papságot. Pusztába költözésük fő okaként is ezt jelölték meg: felekezetük alapítója, akit "Igazság Tanítója" néven tiszteltek, szembekerült a jeruzsálemi "Gonosz Papokkal", más néven "Béliál Fiaival". Másik jellegzetes vonásuk a gyógyítás iránti érdeklődés: a szekta görög elnevezése (esszaioi) az arámi aszajja (gyógyítók) szóból ered. Josephus Flavius szerint a közösség tagjai a gyökerek és kövek gyógyító erejét is tanulmányozták. Az esszénusok  régi atlantiszi lelkek  azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy az ősi tudás segítségével kialakítsanak egy olyan képzési rendszert, amely képes arra, hogy a Messiást küldetésére felkészítse. Tudták, hogy a Megváltó az ő közösségükből fog kikerülni... Ezért a többi zsidótól elkülönülten, viszonylagos zárkózottságban, falusi közösségekben, saját szabályaik szerint éltek, és különböző kiképző helyeket tartottak fenn. Ilyen volt pl. a híres Qumran. Az egyiptomi beavatottakkal is kapcsolatban álltak...
Az esszénusok átvették Atlantiszból az angyalkommunikáció rendszerét a tizenkét királyangyallal együtt. … A folytonos kapcsolat az angyalokkal olyan különleges képességekkel ruházta fel őket, mint pl. a szellemi gyógyítás, és bensőséges kapcsolat az állatokkal és a növényekkel. Az egészség és a magas életkor természetes volt, sőt az atlantisziakhoz hasonlóan a nehézségi erőt is képesek voltak legyőzni… Az esszénusok különböző helyeken egyfajta fogadókat tartottak fenn, ahol az utazók szállást és ellátást kaptak. Vándorlásai során ezeken a szálláshelyeken pihenhetett Jézus is nagyszámú követőivel...
A tenger közelében fekvő Karmel hegyén található központot egyetemi kolostorként képzelhetjük el, ahol a mesterek a titkos tudást továbbadták az ifjaknak. Aki beavatottként hagyta el a Karmelt, alapos tudással rendelkezett a Kabbala, a számmisztika, a csillagászat, a drágakövek ismeretében. Látnoki és gyógyító erővel bírt, ismerte az emberiség eredetének és céljának titkos összefüggéseit és természetesen tudott mindent, amit egy zsidónak a bibliáról és a törvényekről tudni kellett...
Jézus is esszénus mesteri beavatást nyert, de küldetése és valódi lénye csak néhány beavatott előtt volt ismert..."

Az esszénus mester célja:

- Az esszénus mester mindig az Atya szeretetével átitatva szemléli a világegyetemet.
- Elfogadja földi feladatát és teljes odaadással éli azt át.
- Nem él elvontan a világtól, hanem mindkét lábával szilárdan a földön áll.
- Tudja, mi a lényeges és mi nem az, mert saját lényével tisztában van.
- Nem áll a dolgok felett, hanem azok közepében nyugszik, s így képes az események belső összefüggéseit felismerni és megtapasztalni.
- Ismeri a teremtés mindhárom művét gondolatainkon, szavainkon, tetteinken keresztül.
- Tudatában van a jó és rossz közötti különbségnek és annak, hogy jó és rossz csak a mi értékrendszerükben létezik.
- Tudja, hogy az univerzumban a legfontosabb a harmónia, a jó és rossz egyensúlya.
- Felismeri, hogy a fény árnyék nélkül nem létezik, és hogy mindennek van polaritása, amelyre szükség van.
- Egységben él minden élő struktúrával és létezővel.
- Az emberekben és állatokban égő isteni tűz iránti alázat, kizárja, hogy a védtelen teremtményeknek szükségtelen fájdalmat vagy kárt okozzon.
- Csak szükségből, életmentés, és életfenntartás végett pusztít el más életet.
- Mindenfajta életet a Mennyei Atya templomaként tisztel.
- A Föld és a természet az élő anyja, segítője és gyógyítója testének, szellemének és lelkének.
- Életét tudatosan éli, annak ismeretében, miért és hova érkezett a Földre.
- Felismeri a tanítások alapelveit és azt, hogy minden élőlényt a kiegyenlítődés törvénye irányít.
- Tisztában van azzal, hogy minden negativitás és betegség a diszharmóniából fakad.
- Megtanulta az anyag különböző rezgéseit felismerni, és azokat összhangzattá alakítani.
- Gondolkodása nemcsak a mostani életre korlátozódik. Az időben állandó jelenként tekinti a világ folyását, jövő, múlt és jelen eggyé válik az isteni harmóniában.
- Mindennel összeköttetésben áll, így a magány és az egyedüllét nem létezik számára, és megkülönbözteti az örökkévalót a mulandótól.
- Lecsendesült lelke az Atya ölében nyugszik, és tudja, hogy az Atya angyalai vezetik őt.
- Számára a halál az Atyához való visszatérés kezdete, egy születés, vissza az őseredeti léthez.
- Egész lényéből az Atya szeretete sugárzik, amely állandóan benne lakozik, összekötve a türelemmel, a megértéssel, és a tudás békéjének jóságával.