A lélekhitnek az a változata, amely szerint vannak természetfeletti lények, akik a közönséges halandókat már születésük előtt arra választják ki, hogy emberfeletti képességű személyekké, sámánokká legyenek. Tehát nem az lehet sámán aki akar, mert nem a sámán kap szellemeket, hanem a természetfeletti lények választják ki őt, még megszületése előtt. A sámánképesség elnyeréséhez múlhatatlanul szükséges a hívás. Varázsló, mágus, kuruzsló vagy szellemgyógyító, aki akaratereje segítségével transzállapotba kerül, és közvetítõ szerepet játszik az emberek s az istenek és szellemek között. Sámán eleve csak az lehet, aki már születésétől fogva valamilyen jelet visel (pl. foggal vagy burokban született - ez a hiedelem összefügg a szibériai sámánok "felesleges csontjának" képzetével). Ami a sámán felszerelését illeti, a magyar néphit rosta vagy szita alakban őrizte meg a sámándob emlékét, de fellelhető az agancsos fejviselet, a sámánlétra (mint égig érő fa) és az extázis emléke is. A viaskodó táltosbikáról szóló hiedelemmondák és a regösének refrénje szintén fontos adalékok és bizonyítékok egy valamikori samanisztikus világkép megismeréséhez. A transzállapotban a lélek utazása során megpróbálják visszajuttatni az ellopott lelkeket, vagy információt kérnek az istenektõl az élelem hollétérõl és a vadászatok várható eredményérõl. A sámán különbözik a szellemmédiumtól, aki transzba eshet, de nem uralja a helyzetet, valamint a paptól, aki irányítja a rítusokat, de nem kerül szükségképpen transzállapotba. Némely népnél még fel is avatják a sámánt: bemutatják a természetfeletti lényeknek. Vagyis a sámán akkor teremtheti meg azokkal a kapcsolatot, amikor az számára szükséges és nem kell valami médiumszerű közvetítőt közbeiktatnia. A természetfeletti lényekkel kétféle módon érintkezhet: vagy azok költöznek belé, vagy a sámán megy a birodalmukba. Ilyen módon teljesítheti feladatait, vagyis megtudhat térben és időben távoli dolgokat, ill. gyógyíthat. A sámánizmus nem egy különálló, egységes  vallás,  hanem  egyfajta  vallási  érzékenység  és gyakorlat (az egyes kultúrákban  más-más  módon megjelenő) kultúrákat átívelő formája. Más hivatalos  és  tételes  vallások,  ideológiák  és  gyakorlatok mellett  létezik,  s  ezek  vissza  is  hatnak  rá.  A  sámánokat tartották már őrülteknek. Volt kor, amelyben üldözték őket, majd egész egyszerűen  tagadták  létezésüket.  Mára pedig valóságos divattá lettek.  A  sámánizmus  alapja  az  animizmus  (szellemhit): a sámán önkívületi  állapotában beszélhet a lényekkel.  A  sámánizmus  egyik  fő  jelképe  a világfa vagy életfa, amely egy  magyar  népmesékben  is  sokszor előfordul!) "égig érő fa". E fa ágain emeletesen  helyezkednek  el  a  világ  rétegei,  legfelül a szellemek világa. A  sámánt   avatásakor   a  szellemek  "ízekre  szedik",  majd  újból összerakják. A húsát az élet lényegét képező csontjáig lecsupaszítják,  majd ismét összerakják, hogy új életre szülessen. A  sámánok  az  ősi  törzsekben  törzsi vezető szereppel rendelkeztek. Mindezek  ellenére  a  sámán  mindennapi  életet  élt,  végezte a napi munkáját. Érdekesség, hogy női sámán is létezett. A  sámánok világképében mindennek lelke van: nemcsak az állatok, hanem a  növények,  a  sziklák,  a szél, az eső stb. is lélekkel bír. Számos különálló  szellem  létezik,  valamennyi  sajátos  formával, névvel és   tulajdonsággal. A Nap szelleme különbözik a Hold szellemétől.