Az Opus Dei egy egyházi szervezet, amelyet a spanyol Josemaria Escriva de Balaguer alapított Madridban, 1928. október 2-án. A szervezetet a Római Katolikus Egyház 1951-ben ismerte el, s 1982 óta személyi prelaturaként működik.

A szervezet meghirdetett célja a tagjai, követői részére a keresztény szellemiség, a katolicizmus erősítése saját hivatásbeli „méhecskeszorgalmú” munkával, a családi és a társadalmi életben végzett szerepvállalással. Az Opus Dei (lat.:Isten műve) úgy bizonyos egyházi, mint világi körökben vitatott; burkolt hatalmi szerepet látnak (különösen a Vatikáni Bankban végzett vezető) tevékenysége mögött. A Szentszék II. János Pál pápa éveiben működését támogatta, alapítóját boldoggá, majd rövid idő elteltével szentté avatta.

Az Opus Dei saját definíciója

Az Opus Dei a Katolikus Egyház nemzetközi pasztorális intézménye, amelyet Szent Josemaría Escrivá alapított 1928-ban. Célja, hogy mindenütt hirdesse, hogy a munka és a mindennapi életkörülmények lehetőséget jelentenek az Istennel való találkozásra, arra, hogy felebarátainknak szolgáljunk, és hogy a társadalmi viszonyok javításához hozzájáruljunk. Az Opus Dei szorosan együttműködik a helyi egyházakkal, és azok számára, akik lelki életüket és a hit terjesztésében való közreműködésüket meg kívánják újítani, lelki képzést (előadások, lelkigyakorlatok), illetve lelkipásztorok által nyújtott segítséget biztosít.

Az Opus Dei szellemisége

Minden megkeresztelt ember meg van hívva arra, hogy Krisztust kövesse, vagyis arra, hogy az evangélium szerint éljen és Krisztus tanítását hirdesse. Szent Josemaría előszeretettel hangsúlyozta, hogy az Opus Dei szellemiségének alapja az istengyermekség. Az Opus Dei feladata az, hogy az Egyház evangelizációs küldetésében azáltal működjön közre, hogy minden társadalmi réteghez tartozó keresztényeknek segítsen hitükkel teljes összhangban élni és dolgozni.

Az Opus Dei lelkiségének fő jellemvonásai

Istengyermekség

Szent Josemaría előszeretettel hangsúlyozta, hogy az Opus Dei szellemiségének alapja az istengyermekség. A keresztények a keresztség által Isten leányaivá és fiaivá válnak. A prelatúra ezért segíti tagjait abban, hogy ez a tudat életük élő része legyen. Az istengyermekség gyümölcsei: bizalom Isten gondviselésében, egyszerűség az Istennel való kapcsolatban, az emberi méltóság őszinte tiszteletben tartása, az emberek közötti testvériség, valódi szeretet a világ és a teremtett dolgok iránt, valamint kiegyensúlyozott és pozitív hozzáállás az élethez

A mindennapi élet keresztény értelme

Igyekeznünk kell a teljesen anyagi dolgokon, Isten és minden ember szolgálatán keresztül szentté válni – fogalmazott az Opus Dei alapítója. A család, a házasság, a munka és a mindennapi elfoglaltságok állandó alkalmat kínálnak arra, hogy Krisztussal találkozzunk, őt utánozzuk az emberi és keresztény értékek – a szeretet, a türelem, az alázatosság, a szorgalom, az igazságosság, az öröm stb. – gyakorlása révén.

A munka megszentelése

Az életszentségre való törekvés a munkában egyrészt azt jelenti, hogy munkánkat a lehető legjobban és kellő szakmai felkészültséggel végezzük el, másrészt azt, hogy mindezt keresztény hozzáállással tesszük, Isten iránti szeretetből és embertársainknak szolgálva. Ily módon a munka alkalmat jelent a Krisztussal való találkozásra.

Imádság és áldozat

Az Opus Dei által nyújtott képzés arra emlékeztet, hogy az imádság és az áldozat szükségszerűen a keresztény élethez tartozik. Az Opus Dei tagjai mindennap részt vesznek szentmisén, és néhány percet az evangélium olvasására fordítanak. Gyakran járulnak a bűnbocsánat szentségéhez. Életükben fontos helyet foglal el Szűz Mária tisztelete. Krisztus követése értelmében igyekeznek kisebb áldozatokat felajánlani Istennek, főleg olyanokat, amelyek feladataik megbízható teljesítését segítik elő és felebarátaik életét kellemesebbé teszik. Ezenkívül böjtölnek, és alamizsnát adnak a rászorulóknak.

Az Opus Dei tagjai mindennap részt vesznek szentmisén, és néhány percet az evangélium olvasására fordítanak. Gyakran járulnak a bűnbocsánat szentségéhez.

Az életvitel egysége

Az Opus Dei alapítója attól szerette volna óvni a keresztényeket, hogy egyfajta kettős életet éljenek: elválasztva egymástól a benső, Istenhez kapcsolódó életet a családi élettől, a munkától, valamint a társadalmi élettől. Szent Josemaría éppen hogy azt hangsúlyozta, hogy csak egyetlen életünk van, amely testből és lélekből áll, amelyet testben és lélekben szentté kell tenni, és amelyet Istennek kell betöltenie.

Szabadság

Az Opus Dei hívei ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mint minden más állampolgár. A politika, a gazdaság, a kultúra terén személyes szabadsággal és felelősséggel cselekszenek, anélkül, hogy az Egyház tekintélyét vagy az Opus Deit bármilyen módon felhasználnák céljaik elérésére vagy saját nézeteiket úgy állítanák be, mintha az lenne az adott problémára az egyetlen – a hittel összhangban lévő – megoldás. Ez persze maga után vonja azt is, hogy tiszteletben tartják mások szabadságát és véleményét.

Szeretet

Aki Krisztussal találkozik, olyan kincset talál, amelyet nem tarthat meg csupán saját magának. A keresztények Krisztus tanúi, és a remény üzenetét adják tovább példájukkal és szavaikkal rokonaiknak, barátaiknak és kollégáiknak. Szent Josemaría a következőképp fogalmazott: „Kollégáinkkal, barátainkkal és rokonainkkal közösön fáradozva segíthetünk nekik, hogy közelebb kerüljenek Krisztushoz”. Az a vágy, hogy másokkal is megismertessük Krisztust, egyenes következménye a szeretetnek – vagyis annak, hogy Istent mindenek előtt szeretjük, felebarátainkat pedig úgy, mint önmagunkat. Ez a vágy elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal az igyekezettel, hogy megpróbáljunk megoldást találni környezetünk anyagi és társadalmi problémáira.

A mozgalom célja az, hogy a katolikusok a mindennapi életben váljanak szentté anélkül, hogy világi hivatásukat feladnák. A papi utánpótlásról az Opus Dei maga gondoskodik. Csak azok léphetnek a prelatura papjai közé, akiket a mozgalom képzett ki pappá. Josemaria Escrivá 1975. június 26-án hunyt el, holtteste Rómában, az általa alapított Mária, Béke Úrnője templomban nyugszik. 1992. május 17-én II. János Pál pápa az Opus Dei alapítóját boldoggá avatta. A tíz évvel későbbi - tehát viszonylag gyors - szentté avatás annak köszönhető, hogy számtalan imameghallgatást és gyógyulást tulajdonítanak Josemaria égi közbenjárásának.

 „Isten munkája" a 2004-es vatikáni évkönyv szerint 85 ezer tagot számlál, ebből alig kétezer pap. A szervezet 55 százalékát képviselik a nők. A szervezet numeráriusokból (cölibátusban élőkből), szupernumeráriusokból (családjukkal élő tagok) és asszisztens numeráriusokból (a központokban szolgálók, akik a numeráriusokról gondoskodnak) áll. Az Opus Dei prelatúrája közvetlenül a Pápának van alárendelve, és laikus papokból áll. A szuperkonzervatív szervezet egyházi körökön belül is viták tárgya. Sokak szerint egy titkos szervezet, mivel tagjai legtöbb esetben titokban tartják a szervezethez való tartozásukat.

A tagok tradicionális imákat és gyakorlatokat követnek. Néhány tag naponta két órára tövisekből készült pántot köt a combjára. Egyszer egy héten megkorbácsolják magukat az ötfarkú „Disziplina" ostorral. A fájdalmat Escríva pozitívnak ítélte „Az Út" című művében. Szerinte a fájdalom jó eszköz arra, hogy önmagunkat is megtagadjuk.

Az önfegyelem további eszközei a tagok között a hidegzuhany, üres kávé, vaj nélküli kenyér, és a desszertről való állandó lemondás. A numeráriusoknak korán kell felkelniük. Ezután megcsókolják a padlót, és azt mondják: „Serviam - szolgálni fogok". Minden este önvizsgálatot tartanak, ezután a következő reggeli miséig nem beszélnek egymással.